A 7 műtárgya: JENGA
A Jenga a mai világunk egyik legismertebb ügyességi társasjátéka. Egyszerű szabályai ellenére rendkívül izgalmas és feszültséggel teli játékélményt nyújt, hiszen a játékosoknak egy egyre instabilabb toronyból kell elemeket eltávolítaniuk anélkül, hogy az összeomlana.
A játék története
A Jenga játékot Leslie Scott brit játéktervező alkotta meg az 1970-es években. Az ötlet gyermekkorából származik: családjával Afrikában játszottak hasonló ügyességi játékot egyszerű fahasábokkal.
A „Jenga” elnevezés a szuahéli „kujenga” igéből ered, amelynek jelentése: „építeni”.
Scott 1983-ban mutatta be a játékot a londoni Toy Fair játékvásáron, ahonnan gyorsan elindult világhódító útjára. Később a játék a Hasbro kínálatába került, és a világ egyik legismertebb ügyességi társasjátékává vált.
A klasszikus Jenga készlet 54 darab fahasábból áll, melyekből kiindulásképpen egy 18 szintes tornyot kell építeni. Egy szint három elemből áll, az egymás fölötti sorok merőleges irányban helyezkednek el.
A játék során a játékosok egymást követve egy-egy hasábot húznak ki a torony valamelyik alsóbb szintjéből (nem a legfelső teljes sorból). A kivett elemet pedig a torony tetejére helyezik. Ahogy a játék halad előre, a torony egyre magasabb és instabilabb lesz, ami növeli az izgalmat. Az veszít, akinél ledől a torony.
Léteznek óriás JENGA változatok, ahol a torony akár 2–3 méter magasra is nőhet játék során.
Létezik továbbá színes építőelemekből álló változat is, amelyet dobókockával játszanak. Ilyenkor a játékosnak a dobott színnek megfelelő elemet kell kivennie a toronyból. Ez a változat szerencsefaktort visz a játékba.
A Jenga egyik legnagyobb előnye, hogy minden korosztály számára élvezetes. Fejleszti a koncentrációt, a türelmet és a finom mozgáskoordinációt. Játsszák otthon a családban, partikon, csapatépítő tréningeken, társasjáték-klubokban és kávézókban…
Egyszerűsége miatt a világ szinte minden részén elterjedt.
A Jenga több mint 40 éve töretlenül népszerű. Sikerének titka az egyszerűség: gyorsan megtanulható, bárhol játszható, és minden játék másképp alakul.
A torony lassú, bizonytalan ingása pedig minden alkalommal ugyanazt a kérdést teszi fel a játékosoknak: vajon ki húzza ki azt az elemet, amely után a torony végül összeomlik?
