A 7 Műtárgya sorozat: Körhinta
Kevés játék hordoz annyi bájt, nosztalgiát és mozgó varázslatot, mint a körhinta. Napjainkban a vintage játékok iránti érdeklődés újraéledt, és a körhinták különösen népszerűek. A vidámparkok csillogó, zenélő forgó lovacskáinak kicsinyített másai évtizedek óta a gyerekszobák díszei – és gyakran a felnőttek gyűjtőszenvedélyének tárgyai is.
A játék körhinta egyszerre technikai csoda és érzelmi szimbólum: a forgás ritmusában ott zeng a gyermeki álmodozás. A körhinta mint játék és dísztárgy a 19. század végén jelent meg, amikor a mechanikus szerkezetek és zenélő játékok elterjedése lehetővé tette a valóságos látványosságok kicsinyített másainak megalkotását. A vidámparkok forgó lovacskái és zenés forgása a gyermeki világban is életre keltek – fából, bádogból vagy porcelánból készült formában.
Eredet és fejlődés
A körhinta eredete a középkori lovagi tornák forgó gyakorlóeszközeire vezethető vissza. A 18–19. században a vásári látványosságok népszerű eleme lett, majd az ipari forradalom idején már gőz- és kézi hajtású szerkezetek készültek.
A játék körhinták gyártása elsősorban Németországban és Franciaországban bontakozott ki. A Märklin, a Bing és a Lehmann cégek a századfordulón már zenélő, mozgó, kézzel festett miniatűr körhintákat kínáltak. Ezek a tárgyak nemcsak gyermekjátékok voltak, hanem a korszak polgári ízlésvilágát és technikai érdeklődését is tükrözték.
A játék körhinták fajtái
A játék körhinták különböző technikai és anyagbeli megoldásokkal készültek:
· Felhúzható szerkezetű körhinták, melyek rugós mechanikával és zenélő hengerrel működtek.
· Fa körhinták, kézzel faragott és festett lovacskákkal, gyakran karácsonyi díszként.
· Bádog körhinták, a 20. század elejének ipari játékaiból, precízen kivitelezett mozgó alkatrészekkel.
· Porcelán és üveg díszkörhinták, inkább dekoratív szereppel, lassú, finom mozgással.
Nem egy darab valós körhinták hű mása volt: a bécsi Práter Riesenradja vagy a párizsi Carrousel de la Tour Eiffel több játékváltozatban is megjelent.
A családi hagyomány része
A zenélő körhinták a 20. század elejétől a polgári otthonok kedvelt díszei lettek. Felhúzásuk, zenéjük és forgásuk gyakran karácsonyi rítussá vált, s a körhinta így a jólét, a meghittség és az emlékezés jelképeként élt tovább. Sok háztartásban generációról generációra öröklődött egy-egy különösen szép darab.
A gyertyahajtású karácsonyi forgók
A játék körhinták közeli rokonai a gyertyahajtású karácsonyi forgók, más néven karácsonyi piramisok. Ezek a 18–19. századi német eredetű fából készült szerkezetek a gyertyák melegével forgó propeller segítségével mozgatják az angyalokat, pásztorokat vagy betlehemes figurákat.
Bár vallási dísztárgyak, szerkezetük és funkciójuk szorosan kapcsolódik a játék körhinták világához: a mozgás, a fény és a zene egysége mindkettőben az ünnep és a játék élményét hordozza.
A játék körhinta ma is ugyanazt az érzést kelti, akárcsak több mint egy évszázaddal ezelőtt: ahogy forog, esetleg zenél vagy csillog, az emberben megmozdul valami ősi, gyermeki öröm. Minden egyes körrel visszatérünk a gyerekkor forgatagába – oda, ahol a világ még egyszerű és varázslatosan kerek volt.
