Válogatás az elmúlt 130 év legnépszerűbb karácsonyi játékaiból – 1. rész
Manapság a játékboltok kínálatai szinte végeláthatatlanok, így a szülőknek könnyű dolga van, ha karácsonyi ajándékot szeretnének venni gyermeküknek. De vajon minek örültek a lurkók tíz, húsz, harminc, sőt, százhúsz évvel ezelőtt?
A játék, ezzel együtt a játékok nagyjából egyidősek az emberrel, elég csak a Homo ludens elméletre gondolni, miszerint az emberrel együtt születik a játékösztön is. A mai gyerekeknek már annyiféle, és olyan mennyiségű játék áll rendelkezésére, hogy szinte képtelenség választani a játékboltok polcain hívogatóan sorakozó darabokból.
De ez nem volt mindig így, néhány generációval ezelőtt egy rongybabának vagy egy fából, lemezből készült kisautónak is nagyon örültek az akkori gyerekek. Egy valami azonban közös, hogy már évtizedekkel ezelőtt is annak örültek a legjobban, ha játék lapult a karácsonyfa alatt.
Kíváncsiak voltunk rá, hogy a múltban mely játékok voltak a karácsonyok igazi favoritjai, és ezért egészen a huszadik század elejéig visszamenőleg forgattuk vissza az idő kerekét a Deseret News amerikai portál szakírójának, Mo Elinzanónak a gyűjtését alapul véve.
1900-1930 – Az Ankertől a jojóig
Az 1900-as évek első évtizedének egyik legnépszerűbb játéka a Teddy mackó. Ez a kedves, puha állatfigura nem másról kapta nevét, mint Theodore Rooseveltről, az Amerikai Egyesült Államok híres elnökéről, aki a legenda szerint egy vadászat során nem volt hajlandó lelőni egy medvét. A Margaret Steiff által tervezett/gyártott Teddy macik hamar óriási népszerűségre tettek szert előbb Amerikában, majd az egész világon, és ez napjainkra mit sem változott.
A századforduló utáni első években egyre több gyermek vágyálmainak tárgya lett a Lego „őse”, az Anker. Ezeket a különleges kőépítőszekrényeket a híres Lilienthal-fívéreknek, Ottónak és Gustavnak köszönhetjük, hiszen a német testvérpár készítette el az első ilyen építőkockákat homok, kréta, lenolaj és színezék egyvelegéből. Mivel azonban Lilienthaléknak nem volt túl kifinomult üzleti értékük, nem ők aratták le a babérokat, hanem egy bizonyos Richter nevű üzletember, aki felismerte a kövecskékben rejlő potenciált és sorozatgyártás alá vetette a terméket, ami manapság igazi különlegességnek számít.
A századelő másik, „fiúknak szánt” sikerjátéka a fémépítőszekrény volt, amely a Meccano és Märklin cégek révén hódította meg a gyermekek szívét, hogy aztán az idő előrehaladtával rengeteg más gyártó „koppintsa le” az eredeti barkácskészleteket és kiadja saját változatait. A fémépítőkészletek a mai napig megtalálhatók a játékboltok polcain, ráadásul már elektromos és gőzműködtetésű szettek is gyarapítják a színes palettát.
Az 1920-as évek végét szintén egy olyan játék uralta, ami manapság is kedvelt, méghozzá a jojó. Ennek a madzagon csüngő/forgó korongnak az ábrázolását, már az ókori görög vázaképeken is megtalálhatjuk, de igazi sláger akkor lett, amikor nagy pontosságú, viszonylag ütésbiztos kivitelben, nem „kisodródó” fonállal készítették. Ezt egy Fülöp-szigeteki származású férfi szabadalmaztatta 1928-ban, és még abban az évben el is kezdte árusítani Los Angelesben. Egy év elteltével már 300 ezer darabot értékesítettek belőle, manapság pedig még bajnokságokat is rendeznek azoknak, akik a legügyesebben tudnak bánni velük. Számos „Hitech”továbbfejlesztése születik évről-évre…
Ennek az évtizednek egy másik nagy kedvence is volt, méghozzá egy építőjáték, ami a Magyarországon is nagyon népszerű Babylon „őse” volt. A kor kisfiúi mindent megadtak volna egy ilyen készletért. A következő évtizedekben aztán már olyan játékok is a boltok polcaira kerültek, amelyek már komoly tömeghisztériát is kiváltottak...